Ima:

Miatyánk Microsoft, aki a merevlemezen vagy, szenteltessek meg a Te Windows-od, jöjjön el a Te frissítésed, legyen meg a Te javitókészleted, miképpen a Windows-on, azonképpen az Office-ban is. Mindennapi MSN-ünket add meg nekünk ma, es bocsásd meg a mi kalózmásolatainkat, miképpen mi is megbocsátunk a Telefontársaságnak. És ne vigy minket az IBM-hez, de szabadíts meg az OS/2-tõl, mert Tied a Dos, a Windows 98 es az NT, most, 2000-ben és mindörökké,                                                                                       ENTER.

 Hörcsög

Szőrös hörcsög szörpöt szörcsög.
rátörtek a heregörcsök.
Te meg szörcsögj sört vagy fröccsöt,
nem lesz soha heregörcsöd!

 Kis versike

Megül a nagy meleg utcán s udvaron,
csak a legyek dongnak néhány kutyaszaron.
A virág is kókadt, fán a gyümölcs aszott,
árnyékban egy macska alszik, egész éjjel baszott.

 Rómeó és Júlia
Erkélyjelenet

Szín:
Erkély Júliáék házában. Sűrű kert, nagy fák, kis bokrok, pókok, hangyák nagy számban. Júliáéban fogsor. Tücsökszó hallik. Júlia is hall.
Nagyot.
Ezért Rómeó nem is bújkál a kertben, hanem nyíltan és ittasan közelít.
Júlia sápadtan és másnaposan megjelenik az erkélyen.

Júlia:
De szép holdas ma az éj !
Hányingerem nem csekély...
Pálinkára nagyfröccsök,
Ettől mindig kidöglök.

Úgy inni, mint egy tróger
Egy nőnél ez nem jó jel,
Pedig én ma vedeltem,
Asztal alatt hevertem.
( csóválja a fejét )

Emlékszem egy alakra ,
Letepert a pamlagra.
Engem persze nem zavart,
Az nyúlt hozzám ki akart.

De úgy emlékszem ... A szemét !!!
Nem használta óvszerét !
Ha terhes leszek az dráma:
Nem járhatok kocsmába.

Rómeó előlép a bokorból. Lovát orránál fogva vezeti. Csont józan.

Rómeó:
Köszöntelek, Júlia !
Szép vagy, mint egy múmia.
Haragszom, mert ma este
Beleittál serembe.

Júlia:
Üdvözöllek, szép lovag,
Látom De luxe a lovad.
Hasonlítasz rá te is:
Szépségedre vall ez is.

Rómeó:
Onnan jöttem, hol a bor
Támogatott alkohol.
Apám meghalt egy éve:
Kiakadt a gégéje.

Bocsáss meg, hogy zavarok:
Feleséget akarok.
Vonzó tested kell nekem:
Sápadt kislány, légy nejem !

Júlia:
Merészséged imponál,
De péniszed nagy, ha áll ?
Mert ha slagnak csak fele:
Múzeumba menj vele !

Rómeó:
Büszke vagyok rá nagyon:
Kis hazámban etalon.
Pontos mását rég gyártják:
Mélyfúrásra használják.

Júlia:
Ez a méret oly remek...
Most azonnal lemegyek !
És tudod mit ? Emlékül:
Megfogom, hogy elkékül.

( Júlia lemegy. Megfogja. Elkékül. )

-- függöny --

 Modern kislány

Modern kislány vagyok nagy hibákkal teli
A foglalkozásom nem háztartásbeli.
Főzni nem tudok a mosáshoz nem értek
A házimunkához kedvet nem érzek.
Ám egyet büszkén be merek vallani
Sok mindent nem tudok, de van ám valami
Amit oly pompásan értek
Mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban
Gyors és lassú tempóban.
Tudom oldalt fekve, lábfekve és háton
Ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több mint tökéletes
S hogy hason is tudom az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én
Mivel tanítóm egy fiatal legény.
Fiatal volt mégis jól megtanított ő
S nem voltam e téren tudatlan nő.
Bevallom először borsódzott a hátam
Mikor a fiú nagy rúdját megláttam.
Eleinte azt hittem leszakad az ég is
Lihegtem kapkodtam de csináltam mégis.
Idővel rájöttem mi ennek a titka
S feltárult előttem mindennek a nyitja.
Később már oly rutint szereztem
Hogy tudásommal pénzt is kereshettem.
Csináltam reggeltől korán felkelve
Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve.
És nagyon boldogan vidáman műveltem
Még estefelé is mikor a nap lement.
Hull rólam a ruha mint fazékról a zománc
És testem olyan lesz mint a fénylő topán.
Van aki gumisapkát húz a fejére
Ám ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém ezt kell elhallgatnom
Én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek nem kell ezt megszólni
Nem kell mindjárt rosszra gondolni.
Nincsen abba semmi amit elbeszéltem
Ha hiszitek ha nem az úszásról beszéltem.

Családi kör Jimmyéknél

Este van Pesten, a sarkon kurvák állnak,
A rendőrök az autókban fánkot zabálnak.
Kihalt az utca és kihalt a város,
Elaludt minden, mi az egészségre káros.
Zúg a Junoszty TV, nincs már benne adás,
József Attila se mondja: Aludj el kis Balázs.
Senki sincs az utcán, csendesség van végre,
Pedig az éjszakának közel sincs még vége.

Csepeli ház előtt fékez le egy merga,
Nyílik az ajtaja és Jimmy lép ki rajta.
Bebassza az ajtót, majd bemegy a házba,
Odabenn szerető felesége várja.
Elcsattan a saller, Jimmy tiszta ideg,
Szeme vérben forog, tekintete rideg.
Válni akarsz ringyó? Teszi fel a kérdést,
A feleség nem bírja felfogni e sértést.

Edit asszony bámul, mint borjú a kapura,
Vele szemben gázpisztollyal kezében az ura.
Az asszony sikít, rohan, irány az emelet,
Jimmy ordít: állj meg, szétlövöm a fejedet.
Négy óra környékén járhat már az idő,
Kinyílik az ablak s Jimmy 4-et kilő.
Viharos szél tombol, tódul be a huzat,
Nem sejti a barom, hogy ma ő lesz az áldozat.

Jimmy áll a szekrénynél, valamit keres
Hamarosan előkerül a 9 milliméteres.
Mérgében abból is kilő egy párat,
De megnyugszik végre, s eldobja a tárat.
Odakinn a sötétben megszólal egy kakas,
Lövés dördül ismét, s Jimmy dob egy hasast.
Kábán esik össze, s felsír három árva,
Hülye barom állat, egy még volt a tárban.

Kék-piros lámpa a mentő tetején,
Orvosok, Jimmy, golyó, minden a helyén.
Rohan a sebész, s matat az agyában,
Nagy a felfordulás benn a kórházban.
Reggel 9 óra s az orvos arcán bánat,
Nem ad több koncertet a négy oktávos állat!
Meghalt a királyunk, glória felette,
Nem néz le rá Isten, mert ott áll mellette.

Folyik a nyomozás, ki lehet a bűnös.
Ki ölte meg Jimmyt, kire vár majd hűvös?
Gyanús a feleség, de még gyanúsabb fia,
Eltussolták az ügyet, a rendszerben a hiba.
Szegény Jimmy azt hitte, megváltja a világot,
A temetésre százezrek vitték a virágot.
A tanulsággal van tele az egész világháló:
Attól, hogy jó hangod van, még nem vagy golyóálló.

Toldi Szalacsi módra

Ég a napmelegtő az ojjektum sarka,
Tikkadt hidralika, mittudomén rajta;
Hő s okszigén csillan a tartály mélyében,
Harmincezer liter van a bendőjében.
Vagy háromszázezer? Sándor nem is tudja,
Koncentrál erősen, homlokát ráncolja;
Jó munkásember-e Árpád? Fogarasi?
A nővérje, Malvin - kérem kapcsojja ki!

Nemzeti dal (ferdítés)
avagy De jó is volt hajdan a Nemzeti Söröző

Talpra, koma! - hí a Soma -
Nyit a kocsma, menjünk oda!
Rumot igyunk vagy konyakot?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rumot tovább
Nem veszünk!

Rumot ittunk mostanáig,
Azt hozattak cimboráink.
De kik konyakot ihattak,
Rummal tovább nem vigadtak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rumot tovább
Nem veszünk!

Sehonnai bitang ember!?
- mondja nőm, de verni nem mer -
Kinek drágább telt üvege,
mint a szerető hitvese.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rumot tovább
Nem veszünk!

Kényesebb a májnál a has,
minthogy ócska rumot ihass,
és mi mégis rumot ittunk!
Ide veled, jó konyakunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rumot tovább
Nem veszünk!

És az asszony megint szép lesz,
- Nincs csúnya nő, csak kevés szesz! -
Mit magára kent vakolatot
Nem látom, a pia hatott!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rumot tovább
Nem veszünk!

Kik már innen elindultak,
Az árokba beborultak,
S állandó piálás mellett
Dadogják el eme verset.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rumot tovább
Nem veszünk!

Arcom kerek, szemem ragyog,
Ha keresnek, szarni vagyok!

Kicsi vagyok, székre állok,
basszátok meg, így sem látok!

Én elmentem a vásárba fél pénzzel,
Windowst vettem másolt CD-n fél pénzzel,
Windows mondja Kék Halál,
Kárikittyom büdös windows, mégis van egy fél pénzem

Visszamentem a vásárba fél pénzzel,
Megkerestem a zugárust fél pénzzel,
Árus mondja: "Kell ápdét!"
Kárikittyom édes ápdét, mégis van egy fél pénzem

Hazamentem a vásárból ápdéttel,
Telepítek, installálok két kézzel,
Windows mondja 0E,
Kárikittyom a jó anyád, de még van egy fél pénzem

En elmentem szám. tech. boltba fél pénzzel,
Hardvert vettem szám. tech. boltban fél pénzzel,
Hardver mondja krr-krr-bumm,
Kárikittyom drága hardver, nem bírom ezt ép ésszel

Lecseréltem az egészet, részletre,
Gatyám ráment, már nem eszek 2 éve,
A gépem már elavult,
Kárikittyom sörre költöm, ha lesz megint fél pénzem.

Ha anyósod csókol,
Hunyd be a szemedet,
S gondolj arra:
Jézus is szenvedett!

Karom erős,
Szívem bátor,
Szülőhelyem inkubátor.

Biz és Baz elmentek vadászni.
Biz vitte a puskát,
Baz meg a kutyát!

Biz és Baz elmentek locsolni.
Biz locsolta a lányát,
Baz meg az anyját!

Hatalom:
Azt mondják a hatalmasok,
Hogy akinek hat alma sok,
Annak elég hatalmas ok,
Hogy ne legyen a hatalma sok!

Látomás:
Kimegyek a kertbe,
Apám - latom - ás.

Sport:
Reggel konyak,
délben konyak
Ettől leszünk mozgékonyak.

A lábamon alig-alig-alig,
mégis elhányok a falig...

 Pajzán Toldi

I. ének

Ég a napmelegtől a kopasz tyúk szarja,
Miklós retkes tökét ugyancsak vakarja.
Mérges lapostetvek csípik, ahol érik,
Kormos seggepartján sütkéreznek délig.
Amott a kútágas alatt áll egy némber,
Vízmerítés helyett jobbágyfaszra kémlel.
Nincs egy árva szőrszál a pinája ráncán,
Az utolsót is tegnap vesztette el kártyán.

Vályúnál az ökrök szomjasan delelnek,
Bokrok tövén pesztrák, s béresek tekernek.
A zsombékok tövén, hol füves az árok,
Vígan enyelegnek üzekedő párok.
Egy, csak egy legény van, aki nem hág: Toldi,
Bár hatalmas faszát talicskán kell tolni.
Legénytoll sem fedi hatalmas nagy pöcsét,
Egyensúlyoz rajta három tonna rőzsét.

Malomkövet zúz szét iszonyú dorongja,
Vadállatok futnak előle morogva.
Egy krónikás írja, mit szemével látott:
Duhaj kedvében egy megyét meghágott.
Delelőn az ipart agróban űzi,
Faszára a nőket húszasával fűzi.
Amint vakaródzik, s a semmibe réved,
Lát felé ügetni nyalka hadfi népet.

Megjött immár Toldi rókalelkű bátyja,
Visszeres seggén lóg szattyánbőr gatyája.
Kókadt kanócpöcse gubbaszkodva hallgat,
Nem kér ő már pinát, csupán csak nyugalmat.
Valaha egykor ő volt a kuplerájok bakja,
Most csúfosan lóg le bús, penészes makkja.
S ha egyszer mégis üzekedni merne,
Duhaj kedvében nagyokat tekerne.

De hiába nógatja azt a fonnyadt tököt,
Sunyin és unottan mond az csütörtököt.
Ezért rút irígység bántja Györgynek szívét,
Látja testvéröccse duzzadó nagy pöcsét.
S gondolata támad, mely aljas és kajla:
"Majd elintéz téged a királyi szajha!"

II. ének

Fel van lobogózva ős Budavár tornya,
Dicső lovagoknak áll itt hősi torna.
Lajos királyunknak nemi kedve fogyó,
Elégedetlen már a királyi lotyó.
Kihirdette tehát hetedhét országba:
Jelentkezzék lovag, ki nejét meghágja.
Nem könnyű feladat, nem mindenki bírja,
És aki nem bírja ásva annak sírja.

Hét numerát kíván a királyi némber,
Ki sem véve a faszt, egyben végezvén el.
Akinek hét után úgy áll, mint a szálfa,
Annak Aranybullát vernek a faszára.
Jött is Csáktornyáról jó Bükköny Levente,
Állati nagy faszát ürüzsírral kente.
Nekifohászkodott, szólt: "Dupla vagy semmi!"
De az ötödiknél nem tudott már menni.

Fogcsikorgatva jött Kont a kemény örmény,
Megcsóválta farkát, s támadt nagy légörvény.
Dölyfösen rikoltott: Kilencszer verem be!
Ám hét után nem állt, s tették hűs verembe.
Riszálja valagát Johanna, az álnok,
Mert izgatja peckét egy kiherélt pohárnok.
S míg trágár apródja szívja keble halmát,
Beugrat pejlován Vazul, a hős dalmát.

Mered nagy kopjája dicsőségre várón,
Ám csakhamar kidől, s viszik ki hordágyon.
Sok ledér lovag jött, felcsigázva kedvük,
De hiába folyt el drága életnedvük.
Senkinek sem állt föl öt után, hiába,
Vonták a várkastélyt gyászdrapériába.

III. ének

Mint dámszarvas, kit seggbelőtt az ármány,
Fut sötét erdőbe szegény Miklós árván.
Együgyű szívében csak egy terv világol,
Hogy a nehéz versenyből győztesen kilábol.
Ösztökélte bátyja, - minden szava lépes:
Most mutasd meg öcsém, dákód mire képes!
Ravaszul beszél, véka alá rejtve
Csúf terve, hogy öccsét elveszejtse.

A hold meszes segge felkúszott az égre
Mire Miklós felért Buda alá végre.
Öklözi a kaput, rúgja, veri, rázza,
Míg durván ráförmed a királyi strázsa:
Hé paraszt! Süvölvény! Ez királyi porta!
Nem zsellér fickónak áll itt hős lovagi torna!
Én paraszt? Füstölög, és fogat csikorgat,
Iszonyú hímtagja vészjóslón horkad.

S mintha vasból volna ágyékának kincse,
Tajtékzó dúvadként csap le a kilincsre.
Lesújt hős Botondként, képes volna ölni,
Röpköd az ércforgács, támad rés ökölnyi.
Iszonyút rikoltva ugrik be a résen,
S siet, hogy a nemes harcból le ne késsen.
Amíg a várkertet fürkészve átszelte,
Látta Lajos királyt, ki tökét jegelte.
Meglepte őt Miklós, keservesen nyögött,
"Ha kedves az életed, baszd meg azt a dögöt!"

Voltam én is egykor délceg, ifjú, nyalka,
Most búsan ténfergek rossz picsákat nyalva.
Ha kedves az életed, gondold meg a dolgot,
S ványadt pöcsét rázva keservesen morgott,
Megköszönte Miklós a király tanácsát,
Felfeszíti faszával a bejárat rácsát.
Ezt látja Johanna, s felsóhajt epedőn:
Remélem nem visznek ki téged is lepedőn.

Miklósnak dermeszti szívét, amit látott,
Eléje Johanna nagy picsája tátog.
Bozontos szőrök közt, mint egy mérges kígyó,
Kígyózva tekereg a vérvörös csikló.
Ásítva szürcsöl hatalmas puncija,
Melynek űrmértéke úgy harminchat uncia.

Nem szívbajos Miklós, legény ő a talpán,
Be is veri tüstént nagy husángját nyalkán.
Ökleli Johannát az abnormis karó,
Úgy dolgozik benne, mint a cséphadaró.
Tíz kopasz csillagjós számolja egy gépen,
Már a hetes turnus át van hágva régen.
Szívós a királyné, a huszat is állja,
Segge a Lohengrin nászdalt trombitálja.

Ám harminc után már hervad a lotyó,
Bár Miklós még serényen dorongol.
Elalélt Johanna, nem bírja már szusszal,
Zsémbeskedik Miklós, megtoldja még hússzal.
Meghalt a királyné! - sikoltják a vének,
Lerángatják Miklóst szerecsen pribékek.
Taszigálják, rúgják valagba és hasba,
Diadalmas pöcsét verik nehéz vasba.

Lődörög Miklós, mint lófasz a lébe,
Megkötözve viszik a király elébe.
Trónján ül Lajosunk, vidor most a kedve,
Podvás seggét nyalja idomított medve.
A halálhírt egy szolga nagy sietve hozta:
Úrnőnket e paraszt, a halálba baszta!
Felujjong a király - Lovaggá lesz ütve!
Így szóla Miklósnak, ki áll szemlesütve.

Kívánsz szűz leánykát? Telt valagút? Ringót?
Minden a tied, mert megölted a ringyót!
Mert a szerelmet ajzó szél, ha eljőve tavasszal
A fél világ nem tudta őt ellátni fasszal.
De te méltó voltál a királyi dögre
Dicső magyar faszod álljon mindörökre!